Majdnem tavasz

Március elsejére időzítette a tavasz az első krókuszok kinyílását, mondtam, hogy nekem jó is lesz ez így, szép kerek szám, meg fogom jegyezni. Aztán nagy becsapás volt az egész, mert szegény kis krókuszok most dideregnek, jól kibabrált velük az időjárás. Mindenesetre mi kiélvezük az idei első tavasz-jellegű napot, megejtettük az első kintreggelizést (marmite on toast+tea), Zsombi járkált kicsit hajadonfőtt, Roli pedig megszellőztette a karizmait. Közben persze vadul tüzelünk még a kemencébe, ilyenkor tudjuk a leginkább kiváltani a gázfűtést, és még van is egy jó kupac a régi tetőanyagokból, ami remélhetőleg kitart az igazi tavaszig. Csatolom a nap bizonyítékait.

1. sz. tárgyi bizonyíték, két kis krókusz a nyárfa alatt

2.sz. tárgyi bizonyíték: további krókuszok készülőben, és néhány tulipánkezdemény

Zsombi a haját szellőzteti a sok sapkahasználat után

Roli a karját is megmutatta

Kidugtuk az orrunkat

Nincs hegye...

Az új oldalak kezdéséről mindig az Akácos út jut eszembe. Hofi épp brigádnaplót készül írni, és betűzi: Isten... nevében.... kezdem.... el. Képzelje el ha hegye volna! Mert hogy a ceruzának nincs hegye. Na sebaj, marad az elektronyikus verzió, ehhez nem kell ceruza. Sok szempontból ugyan visszasírom a régi, kézzelírott szépségeket, de egy elektronikus blog praktikussága vitathatatlan.

Tehát a blog azért jött létre, hogy bemutassam kis rácalmási parasztházunk alakulását. Még időben vagyok, mert közel sincs kész, a csinosítgatások, finom részletek még bőven hátra vannak. Amíg ide eljutok, próbálom - leginkább magunknak, de annak is, akit érdekel a parasztházak, csendes vidéki élet világa - összeszedni, honnan indultunk, hogyan haladunk és milyen ötleteket találunk időközben, amit a mi kis szegletünkben is szívesen látnék.

Ez tehát a nulla pont.